Pilismarót
Most már hagyománnyá vált az óvodánkban, hogy megünnepeljük Márton napját.
A Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a kedves legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal.
Akár milyen hihetetlen, de Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor ettek, ittak mulattak, le lehetett vágyni a hízott libát. „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.” A sült liba mellcsontjából az időjárásra jósoltak: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”
Ezekre a népszokásokra emlékeztünk mi is a Mesevár Óvodában. Egy hétig készültek a lámpások, libás sütik. Délelőtt közösen táncoltunk, majd a nagyok megvendégeltek bennünket, mindenféle finomsággal.
Hétfőn este pedig a templomnál vártunk kicsit és nagyot. Kis koncerttel örvendeztetett meg bennünket Erős Cili, Piatrik Zsuzsi és Varga Kata, köszönjük nekik! Ezt követően eljátszottuk Szent Márton történetét a gyermekekkel. Miután meggyújtottuk a jó cselekedet mécseseit, énekelve vonultunk az oviba, ahol már várt bennünket a gyönyörűen feldíszített udvar.
Köszöntöttük a gazdákat, és megkapták Márton vesszejét, hogy sokasodjanak állataik. Majd minden Marci kapott egy szép nagy almát.
Agapéval folytatódott az este, amit rettenetesen élveztek a gyerekek, hisz a teliholdban még varázslatosabb volt az udvar.
Köszönjük mindenkinek, aki megtisztelt bennünket jelenlétével!