Pilismarót
Hétvári Andrea: Lámpa, lámpa
„Lámpa, lámpa sötét várja,
Lobog benne Márton lángja
Űzzük el a sötétséget,
Varázsoljunk fényességet.
Fény, fény, fényesség,
Lesz belőle békesség!”
Már nagyon várjuk ezt a békességet! Az idei évben ismét rendhagyó módon ünnepeltük Márton napját.
A Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a kedves legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal.
Akár milyen hihetetlen, de Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor ettek, ittak, mulattak, le lehetett vágni a hízott libát.
„Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. A sült liba mellcsontjából az időjárásra jósoltak: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas.
„Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”
Márton napján szép idő volt, így reméljük havas, kemény karácsonyunk lesz!
Ezekre a népszokásokra emlékeztünk mi is, a Mesevár Óvodában. Egy egész hetet szántunk a készülődésre: készítettünk lámpást, sütöttünk libás süteményt. Elkészültek a libás fejdíszek, a katonák ruhája, Márton püspök süvege, palástja. Libákat varrtunk, díszítettünk, festettünk, alkottunk. Liba tollal írtunk, tollat fosztottunk, s még tornászni is tudtunk vele. Elkészült a padlóra egy nagy liba, s ezt táncoltuk körbe.
Most csak az udvaron jöhettünk össze (a szabályokat betartva), kicsik és nagyok. Közösen táncoltunk és eljátszottuk Márton történetét. Ezután a kicsik vendégül látták a többieket: volt megkent zsíros kenyér, hagyma, zöldség és persze a libás sütemény, s a meleg tea sem maradhatott el.
Mindenkinek jó készülődést kívánunk az ünnepekre!
M. É.