Pilismarót
1939. november 12-én született Pilismaróton, erdész család második fiú gyermekeként. Első emlékképei a II. világháborúból vannak, amikor a szobi hidat bombázták a szövetségesek és több bomba is célt tévesztett. A kertjüket is érte találat.
Általános iskolai tanulmányait Pilismaróton kezdte meg, majd erdőgondnok édesapja áthelyezése miatt a család Püspökszilágyra költözött, ott folytatta az iskolát. Középiskolába a váci piaristákhoz járt, 1958-ban felvételizett a Budapesti Orvostudományi Egyetemre, ahol 1964-ben szerezte meg az általános orvosi diplomát. Ősei 3 generációra visszatekintve erdészek, vagy nagy vadászok voltak, ő mégis megszakította ezt a sort. A gimnázium 3. osztályában még építészmérnök akart lenni.
A faluban ahol éltek nem volt orvos. Több baleset is történt akkoriban és a sérültek mindig náluk kötöttek ki, az édesapja segített rajtuk. Talán innen eredhetett a gondolat, hogy jó segíteni az embereken, talán ez vitte rá, hogy az orvosira jelentkezzen. Az egyetemen nagy professzorok oktatták, mégsem érzett egy szak után sem elhivatottságot. Mivel mindig falun élt, azt tervezte, hogy falusi körzeti orvos lesz. Diplomaszerzés után teljesítette féléves kötelező katonai szolgálatát, majd elkerült a II. Belklinikára, ahol kevés időt töltött, mert megismerkedett és barátságot kötött a kórtermébe került Nógrád megyei tiszti főorvossal, aki elmondta neki, hogy Érsekvadkerten új körzetet alakítanak ki és arra kérte menjen oda. Elment, megnézte a falut és elfogadta az ajánlatot. Ő volt a legfiatalabb orvos a környéken, ahol 11 évet töltött el. Mindent meg kellett csináljon, szülést vezetett, fogat húzott, kisműtéteket végzett. 1976-ban megüresedett állásra hívták Pilismarót-Dömös körzeti orvosának.
A húga, a tanácselnök és a tanácstitkár ment el hozzá és azt mondtak neki: hív a falu. Hosszú ideig töprengett, majd július 1-jével kinevezték. Az ellátáshoz tartozott a Basaharci idősek Otthona, nyári időszakban az üdülő-nyaraló lakosok akut ellátása, valamint a rendszerváltásig a Duna-parti Dorogi Úttörő-tábor és az Erőmű Üdülő orvosi ellátása. Munkájához tartozott a csecsemők és terhesek tanácsadása, az óvoda- és iskola egészségügyi ellátása. Munkáját 1 fő körzeti nővér segítette. 1988-ban Dömös önálló orvosi körzetet alakított ki, így munkája kevesebb lett, viszont így szabadsága idejére megoldottá vált a folyamatos helyettesítés is. 1996-ban háziorvostanból szerzett szakvizsgát, ettől kezdve részt vett a Budapesti Orvosi Egyetem Háziorvostan Tanszékén oktatóként a gyakorlati képzésben. 2010-ben címzetes főorvos lett, 2014-ben pedig az 50 éves orvosi munkásságért járó aranydiplomát kapta meg. minden hónapban elment az egyetem háziorvosi továbbképzéseire és a gyógyszergyárak szervezte továbbképzéseire, több szaklap állandó olvasója volt. Szentendrén élő gyermekei sokszor hívták, menjen hozzájuk, de úgy vélte, hogy ott olyan lenne, mint egy turista. Pilismaróton mindenkit ismert, mindenkivel tudott pár szót beszélgetni. Akkor is itt szeretett volna élni, ha már abbahagyta a munkát.
2016. december 14-én kapta meg a Pilismarót Község Díszpolgára kitüntető címet. A település 3. díszpolgára lett. Készült a visszavonulásra, melybe sajnos betegsége beleszólt. 2019. január 11-én hunyt el. Temetésére január 19-én került sor, gyászmiséjét Dr. Beer Miklós Váci megyéspüspök celebrálta, aki régi barátjaként megható, érzékeny szavakkal búcsúztatta el doktor urat. Nyughelye a Pilismaróti katolikus temető lett, ahol Pergel István polgármester úr és Szabó Andor Atya búcsúztatta el doktor urat.
Nyugodjék békében!